Egy hétvégi rögby válogatott meccs miatt már csütörtökön elkezdődött a Serie A 12. fordulója (Juventus-Genoa 4-1). A kör legnagyobb meccsére, a római derbyre (Derby della Capitale, il Derby Capitolino), a lelátón és a pályán is mindig feszült AS Roma-SS Laziora a vasárnap esti fél kilencig várhatnak a farkasok és a sasok fanatikusai.

A tavalyi szezon római ütközeteinek eredményei is rámutatnak az ordas focifrázisra (egy 3-2 ide, egy oda), hogy egy derby esélyei nem a csapatok tabellán elfoglalt helyezésétől és nem is a pillanatnyi formától függenek. Az elmúlt évad legvégéig a bajnoki címért szaladó, végül a második helyen végző bordósárgák, a tabellán tíz helyet és nem kevesebb, mint harminchat pontot vertek az égszínkékekre. Idén viszont fordulni látszik a helyzet, hiszen  a tizenegy forduló után az ötödik helyen álló Lazio huszonkét pontot szerzett, tizenégyet adva az egy meccsel kevesebbet játszó és a magukat a tizenhetedik helyen blamáló farkasoknak.

A megalakulás éveit tekintve még nagyobb, pontosan huszonhét az 1900-ban még főként atlétikai klubként alapított SS Lazio előnye. A szerző kedvenc csapata - aki innentől nem árul zsákbamacskát - az Associazione Sportivo Roma viszont csak 1927-ben alakult, három csapat, az Alba Roma, a Fortitudo, és a csapat római birodalmi múltat ápoló hagyományait, valamint a bordó-sárga színeit adó Roman egyesüléséből. A klub a Mussolini-féle fasiszta hatalom támogatásával jött létre, a már akkor is jellemző északi foci hegemóniát ellensúlyozandó. Az eredeti tervek ellenére mégis kimaradt a fúzióból az egyik legerősebb római klub, a fasiszta körökben is rendkívül népszerű Lazio.

A két csapatra is ráhúzhatók a városi riválisokra általában jellemző klissék. Az AS Roma eredetileg a városban élő szegényebb munkás rétegek csapata, míg az SS Lazio szurkolói a külvárosok és a  város környékének gazdagabb rétegei közül kerültek ki. Ezért a Romát hagyományosan balos, míg a Laziot jobbos csapatnak tekintik. Ez a fölosztás még az ultra mozgalmak alakulása idején a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején is jellemző volt. De mára az ASR szélsőséges szurkolói között is találunk szélsőjobbosokat, így már az  ultra csoportokon belül sincs mindig béke. 

Az olaszországi szokásnak megfelően a két városi "ellenség" Rómában is ugyanabban a létesítményben, a Stadio Olimpicoban vívja hazai meccseit. A derbyken a pályaválasztó szurkolói a jegyek nyolcvan százalékáért, míg a papíron vendég csapat hívei a tikettek húsz százalékáért állhatnak sorba. A Curva Sud (az Olimpico tribünjének déli kanyarja, a Roma ultrák törzshelye) és a Curva Nord (az északi kanyar, a Lazio fanatikusok sasfészke) közötti balhék történetei egy regény kereteit is szétfeszítenék, úgyhogy most eltekintenénk ezek citálásától, hogy igény esetén, a tavaszi derbi előtt  visszatérhessünk rá.

A 2004 március huszonegyedikén félbeszakadt derbyt azért kell megemlítenünk mégis, mert ekkor a két ellenséges szurkolótábor közös föllépésse ért el eredményt. A derby szünetében elterjedt a hír, miszerint egy rendőr autó elgázolt egy szurkolót. A második félidő kezdetén ennek tudatában a lelátó minden zugából hallatszott kérés miszerint fejezzék be a meccset. Rossetti játékvezető félbe is szakította azt. Majd a farkasok Capitanoja, Totti beszélt néhány szurkolóval, a játékosok jelezték, hogy nem hajlandók folytatni a meccset. Rossetti, miután konzultált Galliani liga elnökkel le is fújta meccset. A lefújás után a Roma és Lazio egyes ultracsoportjai közösen támadták a rendőröket a Stadion környéki utcákon.

Épp azok a csoportok, melyek egymás csapatait és szurkolóit tekintik főellenségnek és akik közül a klubok vitrinjébe kukkantva valamivel az ASR fanok lehetnek büszkébbek. A bordósárga klub három bajnoki címmel dicsekedhet (1941-42, 1982-83, 2000-2001). Mindjárt az első bajnokcsapat edzője az 1920-as évek MTK-legendája, a magyar Schaffer Alfréd volt. A nyolcvanas évekbeli brigádban - Nils "il Barone" Liedholm csapata - meg olyan zsugások játszottak, mint a brazil Falcao, az osztrák Prohaska, vagy éppen Conti, Ancelotti és az akkori Capitano, Agostino Di Bartolomei. Míg a Don Fabio Capello által fölkészített Tottival, Batistutával, Montellával, Cafuval, Candelával, Tommasival, Aldairral, Samuellel és malaszttal teljes 2001-es bajnok csapatra minden mai olasz foci drukker emlékszik.

Ahogy a kétszeres bajnok Lazio, második, 2000-es Sven Göran Eriksson-féle Serie A győztes csapatára is, amely Nestával, Mihajloviccsal, Simeonével, Nedveddel, Signorival, Mancinivel és Crespoval a fedélzeten vitte el a  Scudettot.  Az égszínkek első bajnoki címüket az 1973-74-es szezonban szerezték, Luciano Re Ceccionival és Giorgio Chinagliával a csapatban, valamint Tommaso Maestrellivel a kispadon. Ugyanakkor mindkét csapat kevesebb bajnoki címet szerzett, mint ahányról hajszállal maradt le. Érdekes, hogy a giallarossi tizenkét második helyénél csak a három északi gigaklub (Juventus, Internazionale, Milan) szerzett többet Olaszországban, a kékek viszont csak négyet.

A kupa győzelemek számában viszont a Roma az olasz csúcstartó kilenc diadallal - a Juventus-szal holtversenyben -, a legutóbbi kettőt épp az utolsó két szezonban szerezve. A Lazio pedig négy győzelméből 2004-ben kaparintotta meg az utolsót. Ezekhez járul még egy-egy nemzetközi kupa győzelem, a Roma az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját nyerte meg még 1961-ben és csak tizenegyesekkel veszítette el az 1984-es BEK-döntőt a Liverpoollal szemben, éppen a Stadio Olimpicoban. A Lazio pedig az utolsó KEK kiírásban triumfált, 1999-ben és ugyanebben az évben megnyerte az európai szuperkupát is a Manchester Uniteddel szemben.

A bajnoki derbyk tekintetében is Roma előnyt konstatálhatunk, 130 meccsből 43-at nyertek a bordósárgák, 33-at az égszínkékek, míg 54 végződött döntetlenre. A Roma legnagyobb arányú győzelme még egy 1934-ben játszott 5-0, a Lazioé viszont az alig két éve - 2006 őszén - született 3-0. A közelmúlt legnagyobb győzelme  így is a farksoké, hiszen 2002 márciusában 5-1-re nyertek, amikor Vincenzo Montella négyet pakolt a sasok hálójába. A legtöbb Derby della Capitalén föllépő játékos ki lehetne más, mint Francesco Totti, akinek huszonnyolcadik városi rangadója lehet a vasárnapi.

A legfrisebb hírek szerint azonban ismét rakoncátlankodik a Capitano nem régen műtött térde, bár mint jól tudjuk, egy derby előtt föltámadnak a halottak is. De Rossi hétközben veszélyesebbnek látszó sérülése miatt viszont nem kell aggódni, ahogy az is a Roma fanoknak jó hír, hogy az október óta sérült Aquilani elkezdte a labdás edzéseket. A bajnoki szezonban eddig mutatott teljesítmények alapján kétségtelenül Delio Rossi orrmotoros csapata az esélyes -  Rocchi-Pandev-Zarate támadó trió tizenöt gólt szórt a szezonban. A hét góllal házigólkirály Mauro Zarate harcias nyilatkozatban jelezete is a héten, hogy készen áll az első római derbyjére. Luciano Spalletti viszont ismét a legjobbnak tekintett Mexes-Juan belsővédő kettősét vonultathatja föl, a múlt héten öngólt vétő Cicinho helyett pedig a sérülésből fölépülő Cassettire számíthat. 

Ha a keretek értékét vetjük össze, akkor valamivel a Romáé a nagyobb sansz. Ez utóbbit Mirko Vucsinics egy tegnapi nyilatkozatában sem felejtette el megemlíteni - az egyszeri szurkoló mutatóujja ilyenkor emelkedik a levegőbe Virág elvtársat idézve közben: szerénység, szerénység -, aki Francesco Totti és Daniele De Rossi mellett kulcsfigurája lehet a vasárnapi meccsnek.

A hétvége további meccsei: Palermo-Inter, Atalanta-Napoli,  Cagliari-Fiorentina, Catania-Torino, Milan-Chievo, Sampdoria-Lecce, Siena-Bologna, Udinese-Reggina.