Friss topikok

Az olasz derby - Serie A, 13. forduló

2008.11.20. 07:57 | popp | 6 komment

Címkék: serie a as roma ss lazio juventus genoa internazionale fiorentina udinese

A tizenharmadik forduló rangadói már szombat estére eldőlnek Olaszországban. A tabellára pillantva az este hatkor kezdődő Fiorentina-Udinese (Gilardino vs. Di Natale) sem ígérkezik sima meccsnek, de a csak olasz derbynek (Derby di Italia) becézett Internazionale-Juventus még többet ígér. Sőt a Calciopoli óta bajnokságokat nyerő nerazzuri- és az idén már a BL-ben is újra föltűnő gobbi fanjai szerint eljött az igazság éve. 

A Calciopoli néven elhíresült bíróküldési botrány nem javította az amúgy is közmondásosan feszült kapcsolatot a milánói Intenazionale és a torinói Juventus szurkolói között (városi riválisoknak is becsületére válna hasonló szintű ellenségeskedés). A botrány részletei és következményei köztudottak. Az érintett csapatok közül a Juventus kapta a messze legsúlyosabb büntetést: a 2006-07-es idényt a purgatóriumot jelentő Serie B-ben kellett letöltenie, de azt a ponthátránya ellenére is simán megnyerte az Öreg Hölgy, hűséges lovagjai Del Piero, Buffon, Nedved és Terzeguet segítségével.

Az Inter viszont kimaradt a botrányból, sőt az utolsó három Scudettot be is zsebelte - az elsőt ráadásul a pályán a Juve nyerte, de az asztalnál az Inter kapta. Azóta is parázs vita zajlik az kékfeketék és a zebrák szurkolói között még a magyar fociblogokon és -fórumokon is, hogy ki mit érdemelt volna és mit nem...

Az Inter hívei számára elégtétel, hogy kedvenc gárdájuk a visszatérő és végül a harmadik helyen végző Juvére tizenhárom pontot verve májusban összehozta sorozatban a harmadik (második?) bajnoki címét a legutóbbi szezonban, bár azt az AS Roma talán jobban megérdemelte volna. A gobbo szurkolók viszont azt dörgölhetik a nerazzurok orra alá, hogy az olasz derbykből (1-1, 2-1) az ő csapatuk jött ki jobban.

Az 1897 november elsején a Massimo D'Azeglio Lyceum diákjai megalapították a cirkalmas nevű Società Polisportiva Augusta Taurinorum sportegyesületet, amelyet két év elteltével - a klub mai szurkolóinak óriási szerencséjére - Football Club Juventusra kersztelték át és  újabb egy év elteltével 1900-ban csatlakoztak az Olasz Labdarúgó Szövetséghez, első bajnok címüket pedig 1905-ben szerezték meg.

1908 március nyolcadikától létező éppen száz esztendős Internazionale viszont, az olasz foci harmadik meghatározó klubjának (AC Milan) elődjéből a Milan Crickett and Football klubból vált ki. A Milan vezetőségének egy része megunta, hogy a csapat néhány játékosát csak azért mellőzik, mert nem olaszok (ekkor még főleg svájciak) - innen a klub neve is, mely magyarul annyit tesz: nemzetközi. Ezért Giorgo Parmithiotti vezetésével távoztak a Milan vezetőségi üléséről és még aznap este megalapították az Intert. Az új klub 1910-ben lett először bajnok.

A kezdeti korszakban tíz éveként esett le egy Scudetto az összesen tizenhatot szakító kékfektéknek, akiknek szocialista hangzású neve csípte Mussolini és fasisztái szemét, így az US Milanesével egyesülve 1928-tól '45-ig Ambrosiana néven szerepelt és ebben formában már fasiszta hatalom támogatását is élvezte, sőt 1930-ban bajnokságot is nyert a magyar Veisz Árpád mester irányításával. Ezen a névén további kétszer ünnepelt az ebben az időszakban fehér alapon vöröskeresztes mezben játszó csapat, soraiban a kétszeres világ- és kétszeres olimpiai bajnok Giuseppe Meazzával.

Az 1945-ben eredeti nevét és színeit visszakapó egyesület csak 1953, majd 1954-ben tudott újra bajnokságot nyerni az 1949-es olasz gólkirály Nyers Istvánnal a balszélén. Az igazi nagy korszak azonban csak 1960-ban jött el az argentín edző legenda Helenio Herrera érkezésével. A Fachettivel, Brugnickkal, Mazzolával, Domenghinivel és Luis Suarezzel felálló csapat 1963-ban, '65-ben és '66-ban bajnokságot '64-ben és 65-ben BEK-et nyer.

Ezután a Calciopoliig már csak három bajnoki címet sikerült akasztania az Internek 1971-ben, 1980-ban és 1989-ben. Az utóbbi gárdát, benne Mattheust, Brehmét, Klinsmannt, Beppe Bergomit és Walter Zengát a korábbi Juve sikeredző, Giovanni Trapattoni irányította.

A kilencvenes évek három UEFA kupát (1991, 1994,1998) hoztak a Nerazzurinak, olyan játékosokkal, mint Bergkamp, Zamorano, Winter, Zanetti, Ronaldo, Djorkaeff. 2006-ban aztán az emlegetett Calciopoli folytán az Inter lett a bajnok és a 2007-ben, majd 2008-ban megvédett Scudettoval a Mancini csapat volt az első a klub történetében, amelyik így vagy úgy, de zsinórban három bajnokságot nyert.

Persze a Juventus, a két elvett elsőség elenére is 27-et tud magáénak. Igaz a második bajnoki diadalukra több mint húsz évig, az 1925-26-os szezonig és egy magyar edző Károly Jenő segítségéig kellett várni - hasonlóan hosszú böjtöt azóta sem éltek meg a zebrák. 1931-től-'35-ig viszont zsinórban húztak be öt sorozatot Carlo Carcano fiai, ezzel is olasz rekorderek, de csak a városi rivális Torino Calcio negyvenes-ötvenes évekbeli csodacsapatával karöltve.

A negyvenes-ötvenes-hatvanas években is csordogáltak az olasz bajnoki címek, de a Juve újabb nagy korszaka csak a hetvenes években jött el 1972-től 1986-ig nyolc bajnoki címet gyűjtöttek és ekkor szerezték bajnoki múltjukhoz  képest szerénynek tűnő nemzetközi kupa kollekciójuk felét, egy UEFA kupát 1977-ben, egy KEK-et 1984-ben és egy BEK-et az 1985-ös tragikus emlékű brüsszeli döntőben. A korszakot 1976-tól-86-ig regnáló Giovanni Trapattoni mester és Dino Zoff, Franco Causio, Gaietano Scirea, Marco Tardelli, Roberto Bettega, Paolo Rossi, Michel Platini valamint Zbigniew Boniek nevei fémjelezték.

Bár a BEK és Bl döntőket inkább bukta (1973, 1983, 1997,1998, 2003), mint nyerte a klub, az 1985-ös sikeres finálé utáni következőt 1996-ban - már a Lippi korszakban - mégis kiizzadta az Öreg Hölgy (La Vecchia Signora). Az 1986-tól 1995-ig tartó bajnoki cím nélkül eltelt kilenc évben viszont "csak" az 1990-es és 1991-es UEFA Kupa sikerekkel vigasztalódhattak Juve szurkolók. Marcello Lippi '94-es érkezése viszont újabb sikeres korszak kezdetét jelentette, vele a BL-győzelem és döntők mellett öt bajnoki címet nyertek a zebrák (1995, '97,'98, 2002, 2003). Lippi keze alatt olyan játékosok dolgoztak, mint Vialli, Ferrara, Vieri, Inzaghi, Ravanelli, Zidane, Dechamps, Cannavaro, Trezguet és persze az utóbbi tizenöt év klubemblémája, Alessandro Del Piero. Ezután jött Capello és két elvett bajnoki cím, majd a Serie B.

Bár az Inter-Juve meccsek története 1909-ben egy 2-0-ás zebra győzelemmel kezdődött, csak 1967 óta nevezik Derby di Italiának a kétcsapat összecsapását, a keresztapa egy Gianni Brera nevű újságíró volt. Akkor még a Juve és az Inter volt a két rekord bajnok tizenegy illetve tíz címmel. Azóta, mint tudjuk a Milan jócskán megelőzte a kék-feketéket, de az utóbbi három címmel ismét csak egy a külnbség a két milánói rivális között.

A bajnoki derbyket tekintve mára óriási a Juve fölénye: 71 győzelem és 37 döntetlen mellett, csak 42-t nyert meg az Inter.  A legutóbbi rangadót is a Juve nyerte Milánóban 2-1-re, Camoranesi és a most sérült Trezeguet illetve az azóta az Atletico Madridba visszatérő Maniche góljaival.

Ilyenkor jönne a közhely, melyet ezúttal nem sütünk el... Annyi viszont biztos, hogy nemcsak a tradíciók miatt érdekes a szombati derby, de igazi hat pontos meccs is. Ha a huszonnégy ponttal harmadik helyen álló zebrák győznek Milánóban, akkor befoghatják a huszonhét pontos listavezető ellenfelüket. Ha viszont Mourinho fiai nyernek, akkor hat pontra nő a hézag a két csapat között.

Most az Inter kerete az erősebb. Főleg úgy, hogy a Juve sérült listája meglehetősen hosszú, bár csak Gigi Buffon és Cristiano Zanetti hiánya tűnik nehezen áthidalhatónak. Másfél hónapja még krízisről és Ranieri menesztéséről beszéltek Torinóban. Mára viszont a Real elleni győzelmekkel, a torinói derby diadallal és a válságban lévő Roma legyőzésével, az említettekkel együtt öt bajnoki győzelemmel kiegynesedett a csapat. Ebben a sorozatban kulcsszerepe volt a sokadszorra csúcsformába lendülő Del Pieronak és az utóbbi évek két legjobb Juve igazolásának látszó Amaurinak és Sissokonak. Ők mind a hárman pályára léphetnek az Inter ellen is.

A bajnoki címvédő viszont az utóbbi időben beleszaladt néhány váratlan döntetlenbe - többek között Cipruson a Famaguszta ellen - és két utolsó pillanatban összeröfögött győzelembe. Az utolsó palermói meccs előtt viszont Mourinho lemondott kedvenc 4-3-3-as játékrendszeréről, egyúttal megkeverte a maltert és négy biztosan védekező középpályással megerősített 4-4-2-re váltott. Ki is jött belőle egy Ibrahimovics két bombagóljával magabiztos győzelem. Ugyanerre beton alakzatra számíthatunk szombaton is. Ha pedig így lesz, akkor óriási csata alakulhat ki a középpályáért, valamint forgácshullás (értsd kökemény belépők meg Sissoko-Muntari ütközetek) és kevés gól várható.

A lehetséges kezdőcsapatok: (Inter) Julio Cesar; Maicon, Burdisso, Samuel, Maxwell; Cambiasso, Vieira,  Muntari, Zanetti,; Ibrahimovics, Cruz

(Juventus) Manninger; Grygera, Legrottaglie, Chiellini, Molinaro; Camoranesi, Sissoko, Tiago, Nedved; Amauri Del Piero.

A forduló további meccsei: Fiorentina-Udinese, Chievo-Siena, Torino-Milan, Lecce-Roma, Reggina-Atalanta, Napoli-Cagliari, Lazio-Genoa, Bologna-Palermo, Sampdoria-Catania.

A római derby - Serie A, 12. forduló

2008.11.14. 13:56 | popp | 7 komment

Címkék: serie a as roma ss lazio juventus genoa

Egy hétvégi rögby válogatott meccs miatt már csütörtökön elkezdődött a Serie A 12. fordulója (Juventus-Genoa 4-1). A kör legnagyobb meccsére, a római derbyre (Derby della Capitale, il Derby Capitolino), a lelátón és a pályán is mindig feszült AS Roma-SS Laziora a vasárnap esti fél kilencig várhatnak a farkasok és a sasok fanatikusai.

A tavalyi szezon római ütközeteinek eredményei is rámutatnak az ordas focifrázisra (egy 3-2 ide, egy oda), hogy egy derby esélyei nem a csapatok tabellán elfoglalt helyezésétől és nem is a pillanatnyi formától függenek. Az elmúlt évad legvégéig a bajnoki címért szaladó, végül a második helyen végző bordósárgák, a tabellán tíz helyet és nem kevesebb, mint harminchat pontot vertek az égszínkékekre. Idén viszont fordulni látszik a helyzet, hiszen  a tizenegy forduló után az ötödik helyen álló Lazio huszonkét pontot szerzett, tizenégyet adva az egy meccsel kevesebbet játszó és a magukat a tizenhetedik helyen blamáló farkasoknak.

A megalakulás éveit tekintve még nagyobb, pontosan huszonhét az 1900-ban még főként atlétikai klubként alapított SS Lazio előnye. A szerző kedvenc csapata - aki innentől nem árul zsákbamacskát - az Associazione Sportivo Roma viszont csak 1927-ben alakult, három csapat, az Alba Roma, a Fortitudo, és a csapat római birodalmi múltat ápoló hagyományait, valamint a bordó-sárga színeit adó Roman egyesüléséből. A klub a Mussolini-féle fasiszta hatalom támogatásával jött létre, a már akkor is jellemző északi foci hegemóniát ellensúlyozandó. Az eredeti tervek ellenére mégis kimaradt a fúzióból az egyik legerősebb római klub, a fasiszta körökben is rendkívül népszerű Lazio.

A két csapatra is ráhúzhatók a városi riválisokra általában jellemző klissék. Az AS Roma eredetileg a városban élő szegényebb munkás rétegek csapata, míg az SS Lazio szurkolói a külvárosok és a  város környékének gazdagabb rétegei közül kerültek ki. Ezért a Romát hagyományosan balos, míg a Laziot jobbos csapatnak tekintik. Ez a fölosztás még az ultra mozgalmak alakulása idején a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején is jellemző volt. De mára az ASR szélsőséges szurkolói között is találunk szélsőjobbosokat, így már az  ultra csoportokon belül sincs mindig béke. 

Az olaszországi szokásnak megfelően a két városi "ellenség" Rómában is ugyanabban a létesítményben, a Stadio Olimpicoban vívja hazai meccseit. A derbyken a pályaválasztó szurkolói a jegyek nyolcvan százalékáért, míg a papíron vendég csapat hívei a tikettek húsz százalékáért állhatnak sorba. A Curva Sud (az Olimpico tribünjének déli kanyarja, a Roma ultrák törzshelye) és a Curva Nord (az északi kanyar, a Lazio fanatikusok sasfészke) közötti balhék történetei egy regény kereteit is szétfeszítenék, úgyhogy most eltekintenénk ezek citálásától, hogy igény esetén, a tavaszi derbi előtt  visszatérhessünk rá.

A 2004 március huszonegyedikén félbeszakadt derbyt azért kell megemlítenünk mégis, mert ekkor a két ellenséges szurkolótábor közös föllépésse ért el eredményt. A derby szünetében elterjedt a hír, miszerint egy rendőr autó elgázolt egy szurkolót. A második félidő kezdetén ennek tudatában a lelátó minden zugából hallatszott kérés miszerint fejezzék be a meccset. Rossetti játékvezető félbe is szakította azt. Majd a farkasok Capitanoja, Totti beszélt néhány szurkolóval, a játékosok jelezték, hogy nem hajlandók folytatni a meccset. Rossetti, miután konzultált Galliani liga elnökkel le is fújta meccset. A lefújás után a Roma és Lazio egyes ultracsoportjai közösen támadták a rendőröket a Stadion környéki utcákon.

Épp azok a csoportok, melyek egymás csapatait és szurkolóit tekintik főellenségnek és akik közül a klubok vitrinjébe kukkantva valamivel az ASR fanok lehetnek büszkébbek. A bordósárga klub három bajnoki címmel dicsekedhet (1941-42, 1982-83, 2000-2001). Mindjárt az első bajnokcsapat edzője az 1920-as évek MTK-legendája, a magyar Schaffer Alfréd volt. A nyolcvanas évekbeli brigádban - Nils "il Barone" Liedholm csapata - meg olyan zsugások játszottak, mint a brazil Falcao, az osztrák Prohaska, vagy éppen Conti, Ancelotti és az akkori Capitano, Agostino Di Bartolomei. Míg a Don Fabio Capello által fölkészített Tottival, Batistutával, Montellával, Cafuval, Candelával, Tommasival, Aldairral, Samuellel és malaszttal teljes 2001-es bajnok csapatra minden mai olasz foci drukker emlékszik.

Ahogy a kétszeres bajnok Lazio, második, 2000-es Sven Göran Eriksson-féle Serie A győztes csapatára is, amely Nestával, Mihajloviccsal, Simeonével, Nedveddel, Signorival, Mancinivel és Crespoval a fedélzeten vitte el a  Scudettot.  Az égszínkek első bajnoki címüket az 1973-74-es szezonban szerezték, Luciano Re Ceccionival és Giorgio Chinagliával a csapatban, valamint Tommaso Maestrellivel a kispadon. Ugyanakkor mindkét csapat kevesebb bajnoki címet szerzett, mint ahányról hajszállal maradt le. Érdekes, hogy a giallarossi tizenkét második helyénél csak a három északi gigaklub (Juventus, Internazionale, Milan) szerzett többet Olaszországban, a kékek viszont csak négyet.

A kupa győzelemek számában viszont a Roma az olasz csúcstartó kilenc diadallal - a Juventus-szal holtversenyben -, a legutóbbi kettőt épp az utolsó két szezonban szerezve. A Lazio pedig négy győzelméből 2004-ben kaparintotta meg az utolsót. Ezekhez járul még egy-egy nemzetközi kupa győzelem, a Roma az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját nyerte meg még 1961-ben és csak tizenegyesekkel veszítette el az 1984-es BEK-döntőt a Liverpoollal szemben, éppen a Stadio Olimpicoban. A Lazio pedig az utolsó KEK kiírásban triumfált, 1999-ben és ugyanebben az évben megnyerte az európai szuperkupát is a Manchester Uniteddel szemben.

A bajnoki derbyk tekintetében is Roma előnyt konstatálhatunk, 130 meccsből 43-at nyertek a bordósárgák, 33-at az égszínkékek, míg 54 végződött döntetlenre. A Roma legnagyobb arányú győzelme még egy 1934-ben játszott 5-0, a Lazioé viszont az alig két éve - 2006 őszén - született 3-0. A közelmúlt legnagyobb győzelme  így is a farksoké, hiszen 2002 márciusában 5-1-re nyertek, amikor Vincenzo Montella négyet pakolt a sasok hálójába. A legtöbb Derby della Capitalén föllépő játékos ki lehetne más, mint Francesco Totti, akinek huszonnyolcadik városi rangadója lehet a vasárnapi.

A legfrisebb hírek szerint azonban ismét rakoncátlankodik a Capitano nem régen műtött térde, bár mint jól tudjuk, egy derby előtt föltámadnak a halottak is. De Rossi hétközben veszélyesebbnek látszó sérülése miatt viszont nem kell aggódni, ahogy az is a Roma fanoknak jó hír, hogy az október óta sérült Aquilani elkezdte a labdás edzéseket. A bajnoki szezonban eddig mutatott teljesítmények alapján kétségtelenül Delio Rossi orrmotoros csapata az esélyes -  Rocchi-Pandev-Zarate támadó trió tizenöt gólt szórt a szezonban. A hét góllal házigólkirály Mauro Zarate harcias nyilatkozatban jelezete is a héten, hogy készen áll az első római derbyjére. Luciano Spalletti viszont ismét a legjobbnak tekintett Mexes-Juan belsővédő kettősét vonultathatja föl, a múlt héten öngólt vétő Cicinho helyett pedig a sérülésből fölépülő Cassettire számíthat. 

Ha a keretek értékét vetjük össze, akkor valamivel a Romáé a nagyobb sansz. Ez utóbbit Mirko Vucsinics egy tegnapi nyilatkozatában sem felejtette el megemlíteni - az egyszeri szurkoló mutatóujja ilyenkor emelkedik a levegőbe Virág elvtársat idézve közben: szerénység, szerénység -, aki Francesco Totti és Daniele De Rossi mellett kulcsfigurája lehet a vasárnapi meccsnek.

A hétvége további meccsei: Palermo-Inter, Atalanta-Napoli,  Cagliari-Fiorentina, Catania-Torino, Milan-Chievo, Sampdoria-Lecce, Siena-Bologna, Udinese-Reggina.

 

Hülye sérülések lajstroma

2008.11.13. 17:16 | ::Janek:: | 7 komment

Buzsáky Ákos térde tegnap az Od Traffordon fordult ki, a válogatott középpályás így 9 hónapra harcképtelenné vált. Ő azonban legalább a "harc mezején" esett el, nem úgy, mint azok a társai, akik a szemetet nem tudták kivinni, vagy épp a pedikűr okozott áthághatatlan nehézségeket nekik. Következzék hát a hülye sérülések lajstroma!

 

Busquets (Barcelona) – 1999 A Barca egykori kapusa lakásában szenvedett furcsa sérülést. Egyik este a focista felesége bedugva felejtette a vasalót, a szobában játszó kisfiuk pedig véletlenül meglökte a vasalódeszkát. Piff!!! Repült a vasaló és repült Busquets is, egy látványos robinzonád után még idõben elkapta a forró háztartási gépet. A gyerek megmenekült, a papa megúszta kisebb égési sérüléssel.
 
Emerson (Roma AS) – 2002 A Milan jelenlegi és a Juventus, valamint a Real egykori szűrője a jelzett évben rendezett világbajnokság előtti edzőtábor során sérült meg. Egy Rivaldo-löket következtében aztán hónapokra harcképtelenné vált, ráadásul a VB-cím azóta is hiányzik a vitrinjéből…
 
Lucas Radebe (Leeds United) – 2003 A Leeds United védõje mintaférjként vállalta, hogy kiviszi a szemetet. Teljesen hétköznapi cselekedet, amely nem tart tovább néhány percnél, és még egy ovis is képes a feladat végrehajtására. Nen úgy, mint Radebe, aki olyan szerencsétlenül nyúlt a konténer felé, hogy megcsúszott és a térdére zuhant.
 
Damiá (Barcelona) – 2005  Három éve még az FCB keretéhez tartozott a manapság a Betisben futballozó jobb-bekk. A katalánoknál leginkább egy furcsa sérülés miatt emlékezhetünk rá: történt, hogy emberünk először volt kezdő a Nou Campban, és - ki ha nem én alapon - talppal akart lestoppolni egy oldalvonal felé vánszorgó labdát. Az eredmény: meghúzódott a vádlija, 10 perc után cserét kért.
 
Nesta (Milan) – 2005 A világbajnok védő három évvel ezelőtt kézsérülés miatt nem állhatott csapata rendelkezésére. Bár hivatalosan nem erősítették meg, a rossz nyelvek szerint az egykori Lazio-bekk a videojáték nyüstölése közben tette tönkre az ínszalagjait.
 
Lita (Reading) – 2007 A tavalyelőtti szezon egyik felfedezettje a 2007-es PL-rajtot volt kénytelen a lelátóról szemlélni egy furcsa sérülés miatt: egy intenzíven áthorkolt éjszaka után éppen nyújtózni készült paplanja alatt. A vádlija azonban másképp gondolta…
 
Alf-Inge Haaland (Leeds United) – 2001 Az eset előzményéhez tartozik hogy 1997-ben a norvég csúnyán lerúgta a Vörös Ördögök ászát, Roy Keane-t. Az ír fenegyerek bosszút esküdött, majd négy szűk esztendő elteltével be is váltotta ígéretét: úgy lerúgta a skandináv fedezetet, hogy annak be kellett fejeznie pályafutását. A labda persze a közelben sem volt…
 
D’Alessandro (River Plate) - 2004  A legutóbb Zaragozában profiskodó, de eredendően River-nevelés D’Alessandro egy Libertadores-kupa meccsen szerzett gólját készült megünnepelni, méghozzá úgy, hogy a reklámtábla átugrását vette a fejébe. Az egyébként nem túl nehéz feladat azonban meghaladta hősünk képességeit, így a végeredményt már csak a baleseti sebészeten és begipszelt lábbal tudhatta meg.
 
Vassel (Aston Villa) – 2003 A portugáliai EB-n is megfordult csatár saját magát próbálta ellátni egy háztartási baleset kapcsán. A színes bőrű csatár lábujján egy vérhólyag keletkezett, ezt próbálta eltávolítani a nagylábujjáról. Az egyébként nem túl nagy szakértelmet igénylő feladat azonban meghaladta a gólvágó képességeit, a nem túl steril körülmények hatására a seb elfertőződött és Vassel körmének felét el kellett távolítani. Ezt a beavatkozást már nem ő végezte….
 
Ivan Bonetti (Grimsby Town) – 1996  Az olasz játékos lábát saját edzője, Brian Laws törte el egy mérkőzés után az öltözőben. Bonetti mérgében uzsonnáját dobta a Mester felé, aki erre jó néhányszor lábon rúgta légiósát. Bár eltiltást egyikük sem kapott, az esettel nyilvánosság elé kellett állniuk…
 
Richard Wright (Everton) – 2001 A liverpooli kékek portása egy Chelsea elleni FA-kupa meccs előtti bemelegítésen ficamította ki a bokáját. Ebben még nem lenne semmi különös, csakhogy Wright éppen a kapufán lógott a szerencsétlen mozdulatot megelőzően, a földre érkezés azonban egy olyan feliratot tartalmazó táblára sikerült, ami szigorúan tiltja a csimpaszkodást…
 
Alan Wright (Aston Villa) - 1999  A birminghami bekk térdhúzódás miatt dőlt ki meccsekre az ezredfordulót megelőzően. Történt, hogy Alan barátunk épp a gázpedál után nyújtózkodott vadonatúj Ferrarijában, amikor megtörtént a baj. Fájdalmat okozott nekem – mondta viccesen Wright, majd lecserélte csodajárgányát egy Rover 416-osra.
 
Robbie Keane (Wolverhampton) – 1998 Az ír gólüzem is nyújtózkodott, ő éppen a távirányító után, és még is többel kötötte be: megrepedt egy porc a térdében. Két hónapot hagyott ki. Hiába, egy Ferrari és a távirányító között van különbség….
 
Milan Rapaic (Hajduk) – 1995 A horvát játékos még otthon játszott, amikor egy furcsa sérülés miatt ki kellett hagynia a Dinamo elleni szezonnyitót: a repülőtéren a beszállókártyával belekapott a szemébe. Az érintett testrész bevérzett, Rapaic pedig az ambulancián kötött ki.
 
Alekszandr Kolinko (Crystal Palace) – 2002  A lett válogatott portását saját edzője, Trevor Francis fejelte le egy mérkőzésen, 2002 októberében. Kolinko kispados volt és amikor csapata gólt kapott, hangos nevetéssel nyugtázta az eseményeket. Francis erre annyira bepöccent, hogy „megbúbolta” lett hálóőrét. Az FA 1000 fontra büntette a magáról megfeledkezett menedzsert, Kolinko azonban kereshetett másik csapatot….

Spanyolország, 10. forduló - beharangozó

2008.11.07. 16:27 | Munki_ | Szólj hozzá!

Címkék: barcelona spanyolország real madrid valencia sevilla atletico madrid villarreal

Az előző heti játéknapot egy kupakör előzte meg, amely az összes csapatot érintette. Ezúttal viszont csak pár csapatnak volt kötelezettsége, nem is akármilyen. Lássuk is az eredményeket:

Barcelona 1 - 1 Basel
Liverpool 1 - 1 Atletico Madrid
Aalborg 2 - 2 Villarreal
Real Madrid 0 - 2 Juventus

Ezek a Bajnokok Ligájában résztvevő egyesületek eredményei, íme az UEFA-kupás csapatok mérkőzései:

Santander 1 - 1 Schalke 04
Valencia 1 - 1 FC Köbenhavn
St. Liege 1 - 0 Sevilla
(A Depor szabadnapos volt)

Lehet, hogy csak számomra meglepő, de egy spanyol csapat sem tudott győzni hétközben. Ilyenre, ennyi résztvevő csapatnál alighanem hosszú évekkel ezelőtt volt példa. Ha nem is gyásznap Spanyolországban, de valószínűleg nem fognak vigyorogni, ha évek múltán felemlegetik 2008. 44. hetét. Ezen előzmények után következzen a 10. forduló.

Kezdjük a bajnoki címvédővel. Az elmúlt hetek nem azt mutatják, hogy a Madrid idén versenyben lehet a versenysorozataiban. 5 meccs, 1 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy válságban van a királyi gárda, de mindenféleképpen nehéz helyzetbe kerültek. A spanyol lapok már Schuster utódját keresik: Frank Rijkaard, és Juande Ramos, mint két potenciális jelölt. Jelenleg csapat nélkül tengetik napjaikat, de erősen kétlem, hogy az idény folyamán edzőt fog cserélni a Real. Ahhoz 2 dolognak kell bekövetkeznie szerintem: kiesés a BL-csoportból, vagy olyan szintű lemaradás a bajnokságban, ami még behozható ugyan, de nem a német mesterrel. Tovább növeli a nehézségeket a sérült-lista... Van Nistelrooy: 2 hét (rosszabb esetben műtét), Robben: 6 hét, Ramos: kisebb problémák, De la Red, Pepe: pihen. Vélhetőleg egy Salgado - Cannavaro, Heinze - Marcelo védelem fog játszani a hétvégén, míg előttük még minden nyitott. Ha Schuster vissza akarja szerezni a szurkolók szimpátiáját, akkor egy magabiztos, többgólos sikerrel kell előhozakodnia.
Folytassuk a tavalyi ezüstérmessel, a Sárga tengeralattjáróval. A Villarreal a dániai kiruccanás után nagyon közel került a továbbjutáshoz, hiszen elég 1 pont a következő 2 meccsen, és Európa legjobb 16 csapata közé jut. A Manchester elleni derbi helyosztó jelleggel fog bírni, de az odébb van még. Hétvégén az Almeria csapatát fogadják, országos 1-est sugall a szereposztás. A Villarreal (egyedüli csapatként) a bajnokságban még veretlen, és talán nem is kell megszakadni azért, hogy így is maradjon. Mindössze Eguren bajlódik sérüléssel, így szinte a teljes csapat Pellegrini mester rendelkezésére áll. Az Almeria-nál valószínűleg örülnének egy döntetlennek is, és ha a Madridot sikerült megcsípni, akkor miért ne sikerülhetne ugyanez a tett a Villarreal ellen...?
Következzék a bronzérmes, azaz a katalán óriás. A Basel elleni döntetlennek nem tulajdonítottak nagy szerepet a szurkolók, Guardiola szerint azonban:
„Ez az eredmény nagyon jól jöhet még nekünk, helyre tesz minket, mert nem normális dolog, hogy annyi gólt lőttünk. Ez a visszaesés nem azért volt, mert a pályán dekoncentráltak vagy motiválatlanok lettünk volna. Most a helyünkre kerültünk. Korábban egy olyan sorozatot kezdtünk, ami nem volt teljesen valós, és olyan érzése lehetett mindenkinek, hogy játszanunk sem kell, hogy megnyerjük a meccseket. Ez a döntetlen nagyon jól fog jönni ebben az értelemben”
Ha a Barcelonának drukkolnék, örülnék, hogy ilyen mentalitású edzőm van. A nagy győzelmi sorozat megszakadása mellett egy másik hír szomorította a katalán híveket: Iniesta másfél hónapra kiesett. Az Európa-bajnok középpályás mellett még Abidal, Gudjohnsen és Piqué is sérült. Ugyanakkor a Valladoid ellen a sérültek hiányában is győznie kell a csapatnak, ha tartani akarja a távolságot az üldőzökkel szemben, ugyanis a Valencia betlije nyomán a Barcelona vezeti a spanyol pontvadászatot. De a Valladoid-ot sem szabad lenézni, a múlt héten a Sevilla csapatát leckéztették meg hazai környezetben. Azonban valjuk meg, az előző két csapathoz hasonlóan itt is meglepetésszámba menne a pontvesztés.
Kedden egy téves sípszó fosztotta meg az Atletico-t a bravúros győzelemtől, vasárnap pedig már a sereghajtó Osasuna otthonában lépnek fel a matracosok. Vadócz Krisztián csapata nemrég edzőváltáson esett át, de ennek egyelőre látható jelei nincsenek. Pedig nem egy tapasztalatlan bakfis került a csapat élére: a Real Madrid korábbi játékosa, és rövid ideig edzője, a spanyol válogatottnál szövetségi kapitányi pozíciót is betöltö Camacho lett az Osasuna trénere. Mindenesetre nem elhanyagolható tény: a csapat ebben az évben nem győzött még tétmérkőzésen. Itt a lehetőség, az ismét beinduló Atletico ellen. Egyik oldalon sincs sérült, mi pedig abban bízhatunk, hogy Krisztián lehetőséget kap a csapatban.
Bölöni László nem egy zöldfülű kezdő, ezt már több csapatnál is bizonyította. Az év elején két liverpooli csapat orra alá tört borsot. Míg a Liverpool nagy nehezen továbbvergődte magát a csoportkörbe, addig az Everton már nem volt ilyen szerencsés, és a Standard Liége jutott az UEFA-kupa csoportküzdelmeibe. Természetesen nem szeretnék eltérni a spanyol focitól, mindössze azért ugrottam kicsit északabbra, hogy a Sevilla vendégjátékáról is szó essen. Csütörtökön a Standard-hoz utaztak, és vereséggel távoztak. Volt szerencsém belelesni a mérkőzésbe, megérdemelten győztek a belgák. Hétvégén nem vár ilyen fontosságú, és nehézségű mérkőzés az andalúzokra, elvégre a 18. helyen található Recreativo Huelvát fogadják. Létfontosságú a győzelem, hiszen kicsit elszigetelődtek a többi csapattól. Az előttük lévő Valencia-Real Madrid duó 3 ponttal megy, míg a közvetlen üldöző matracosok 4 ponttal vannak lemaradva. Amennyiben nem akar leszakadni az élbolytól, és nem akarja magára húzni a többieket, győznie kell a csapatnak.
Az eddig remekül helytálló, és régi fénykorát idéző Valencia elvesztette a veretlenségét a múlt héten, és a Real pontvesztése mellett ez volt a forduló meglepetése. Kicsit talán szerencsés volt a Racing, hiszen volt kapufás gól, öngól is, de a Valencia nem nyújtott olyan játékot, amivel megérdemeltek volna akár 1 pontot is. Hétközben újabb hazai 'fiaskó' futott be, nem bírtak az FC Köbenhavn csapatával. Morientes szerzett vezetést egy lecsorgó lövés bekotrását követően, de a 85. percben egy hasonló góllal egyenlített a dán gárda. Ha nem nézzük a negyedosztályú csapat elleni fölényes győzelmet a kupában, akkor bizony a Valencia a legutóbbi 3 tétmeccsén nem győzött. Tehát Unai Emerynek most kell gatyába rázni a csapatot, hiszen a Getafe vendégeként nem lesz egyszerű feladat győztesként távozni.

Tippek:

R. Madrid - Málaga H
Barcelona - Valladolid H
Villarreal     - Almería H
Mallorca - Athletic H
Osasuna - At. Madrid V
Deportivo - Espanyol D
Numancia - Betis D
Racing - Sporting D
Sevilla - Recreativo H
Getafe - Valencia D

Angol Premier Liga 12. forduló beharangozó

2008.11.06. 19:24 | NyDani | Szólj hozzá!

 

Nem lesz hiány rangadókból az Angol Premier League 12. fordulójában sem.
A legérdekesebb ígérkező Arsenal – Manchester Utd. meccset Szombaton játsszák az Emirates stadionban.
Egyik csapat sem hangolt igazán jól a hétvégére, a Manchester Skóciában a Celtic otthonában játszott 1:1-es döntetlent, az utolsó percekben Giggs találatának köszönhetően, míg az Arsenal a magabiztos idegenbeli 5:2-es győzelem után gól nélküli döntetlent játszott a Fenerbahce ellen hazai pályán.
Az Arsenal két meccs óta nyeretlen a bajnokságban, legutóbb nagy meglepetésre a Stoke City otthonában vérzett el (2:1), az azt megelőző fordulóban pedig hazai pályán játszott egy fergeteges 4:4-es döntetlent a Tottenham ellen.
A Manchester Utd. bár 5 ponttal lemaradva a 3. helyen áll a bajnokságban, de egy meccsel kevesebbet játszott, s magabiztosan menetel a bajnokságban.
Így a hétvégi mérkőzés abszolút 3 esélyes, a forma a vendégek, míg a hazai pálya előnye az Arsenal mellett szól, nagy taktikai csata várható, ami befolyásolhatja a bajnoki cím sorsát is.
A Chelsea és a Liverpool kötelező házi feladatnak tekinthető mérkőzés előtt áll, igaz mindkét csapat hullámzó teljesítményt mutat mind hazája bajnokságában, mint a BL-ben.
A forduló másik nagy érdeklődéssel várt mérkőzése a Manchester City – Tottenham találkozó.
Igaz a Spurs az utolsó helyen áll a bajnokságban, de legutóbbi 3 mérkőzésén veretlen, utolsó két találkozóját az Arsenal ellen játszotta idegenben (4:4), illetve nagy meglepetésre a 11. fordulóban otthon verte meg az akkor éllovas Liverpool csapatát.
Mindenképpen kilábalni látszanak a hullámvölgyből és ezt a City legyőzésével bizonyíthatják újra.
A csapatok sűrű menetrendnek köszönhetően (hétközi fordulók, válogatott és kupa mérkőzések) nem hozzák legjobb formájukat, de a PL-ben ez megszokott, így izgalmas és kiélezett mérkőzésekre számíthatunk.

Bajnokok Ligája 4. forduló - Itáliai Nagy Sándor hódításai

2008.11.06. 18:29 | ::Janek:: | 8 komment

Címkék: real celtic casillas arsenal manchester porto dinamo juve villarreal bajnkok ligája

A keddi BL-játéknap vaskos meglepetésekkel szolgált nekünk, joggal várhattuk, hogy ezúttal már a gólgazdag mérkőzések sem maradnak el. Annál is inkább, mert legutóbb az E-H csoport négyes körüli meccsenkénti gólátlaggal lepett meg bennünket. A fiúk a tekintetben kopírozták a két héttel ezelőtti fordulót, hogy ezúttal is az Aalborg-Villarreal kettősé volt a legtöbb gólt hozó találkozó, ám a 6-3 azért nem 2-2... E mellett már eltörpülnek olyan tények, mint a Zenit első BL-sikere, a Real csapnivaló hazai teljesítménye, s a tegnapi játéknap fényében azon sem lepődtünk meg, hogy az angol tandem nyeretlen maradt.

Az E jelű négyesben a Villarreal továbbjutni készült tegnap, s kilenc perc híján csaknem teljesítette is elképzelését. A legutóbb triplázó Llorente ezúttal kezdő volt, ám ezúttal csak gólpasszig jutott, míg csatártársa Rossi remek játékkal jelezte: nem akar kiszorulni a kezdőcsapatból... A Villarreal Nihat nélkül is brillírozott elöl, hisz a nem éppen gólerősségéről ismert Guille Franco is betalált. Ám hiába a sziporkázó támadójáték, ha hátul -eddig nem jellemző módon- rendkívül sebezhető Pellegrini csapata. Bár Due gólja vitatahatatlanul a forduló legszebbje volt, a Diego Lopez kapujára száguldó 11 lövés jelzi a nem éppen ideális védőmunkát. A riválisok számára azonban ez csak fokozhatja a Sárga Tengeralattjárótól való félelmet: Sennáék határozottan gyenge formájuk ellenére is simán állnak a lábukon a BL-ben és a bajnokságban egyaránt. Tovább azonban még nem jutottak... (AaB-Villarreal CF 2-2)

Mint ahogyan a ManUnited sem, pedig ha valakinek, akkor a Ferguson-fiókáknak illett volna pontot tenni az ügy végére. A harmatgyenge Celtic eleddig gólt sem szerzett a BL-ben, s a mostani meccsen sem szerzett - volna. Ha a címvédő kapuját nem Ben Foster védi. Az egykoron ígéretesnek induló portás, mára egy elvétve lehetőséget kapó potyagép lett, meg lennénk lepve ha ezt a Sir nem venné észre. Mindenesetre rút napok várnak a Vörös Ördögökre, ha a jövő évnek a Kuszczak-Foster tandemmel vágnak neki... A 74-26 %-os labdabirtoklásra azonban büszkék lehetnek a vendégek, mint ahogy 30 kapuralövésükre is. A vörösök valószínűleg letudták idei leggyengébb meccsüket a sorozatban, így aztán nagyon rossz úton jár az, aki temeti őket. A csoportelsőség tuti, s ha a szerencse is beüt, akkor a negyeddöntőben jöhet a Sporting. (Celtic-MU 1-1)

Az Arsenal meg végképp nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hisz nem pofozta bucira a rendkívül erőtlen Fenerbahcét. A törököknek úgy néz ki idén nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk, hiszen ezúttal is a nem annyira lekes kiscsapat szerepét játszották el. Aragónes jobb lett volna, ha az EB-dicsőség után inkább otthon marad a nyugdíjat várni, mert a törökök játékát elnézve teljesen egyértelmű, hogy edzőkérdés van Isztambulban. A játékoskeret alapján azért egy Porto-Dinamo kettőssel el lehetett volna bírni... Az ágyúsok keretét a sérülések mellett a sorozatterhelés is amortizálja, de a törökök legyőzése a minimum követelmény egy olyan cspattól, amelyik (v)érmes reményeket táplál a sorozatban. Furcsa kimondani, de most úgy érezzük az Arsenalnak jót tenne egy év kiruccanás az UEFA-kupában. (Arsenal-Fenerbahce 0-0)

A Porto megmentette a menthetőt Kijevben, így kedvezőbb helyről várhatja a foltatást, mint az ukránok. Az biztos, hogy ez a legjobb Dinamo a Sevcsenko-Rebrov tengely óta, de az még korántsem biztos, hogy ez elég a továbblépéshez. Ezen a szinten ugyanis már alapkövetelmény nem gólt kapni a 92. percben, főleg nem olyat, amilyet a hazaiak kaptak. 2 a 2 elleni szituációt engedni a cselgépekből álló portugál (brazil, argentin etc...) primadonnák ellen, egyet jelent a biztos halállal. Lucho Gonzalezről meg eddig csak elképzelni tudtuk hogy van olyan hülye butus, hogy gólörömért kiállítsák, most már tudjuk, igazunk volt. Ferreiráék viszont könnyen lehet hogy ezért esnek ki... (Dinamo Kijev-FC Porto 1-2)

A Fiorentina is csak magának köszönheti ha kipottyan a csoportból, ugyanis aki két mérkőzést is képtelen előnyből megnyerni, az egy hatmeccses sorozat után könnyen a süllyesztőben találhatja magát. A Viola pedig pontosan ugyanezt csinálta, megspékelve a mindenki által legyalult Steaua elleni haza x-szel. Lehet, hogy az olaszok nem elég jók még a legjobb 16-ba jutáshoz, de ennek ellenére ebből a csoportból ez simán összejöhetett volna. A Bayern házi göllővőlistáját pedig Borowski vezeti. Többet nem is fűzünk hozzá... (AC Fiorentina-FC Hollywood Bayern 1-1)

A Lyon sikeresen átlépte a Steauát, ezzel bizonyítva, hogy a Fiorentina még nem érett az egyenes kieséses szakaszra. Juninho a Riviéráról varrta be a vezető gólt, nem is csodáljuk, hogy Becali el akarja adni a hálóőrét. Mondhatnánk, hogy magyar szemmel milyen jó ilyen hátul látni a Steauát, viszont akárhogy csűrjük-csavarjuk, a románoknak már alanyi jogon van főtáblás helyünk... Továbbjutni azért még jó darabig nem fognak, sőt így legalább az UEFA-ban sem tudják gyűjtögetni a koefficienst. Ki van ez találva. (OL-Steaua 2-0)

A Zenit végre megszerezte első sikerét a BL-ben, hát mint mondjunk nem ekkorra vártuk. A BATE idegenbeli legyőzése eredetileg a legminimálisabb elvárás volt az oroszoktól, ám a hazai mérkőzés helyzetkihasználása után... Végre megjött az eszük, mint ahogy Advocaatnak is: bolond lenne hazajönni bagóért, hogy esetlegesen fél év után krúgják, mikor Szibériában milliárdokért igazolgathat, és még egy bajnoki hatodik helyért sem birizgálják a csőrét. Danny és a harmincmillió eurós vételár sokáig nem hagyott bennünket nyugodtan aludni, de azért a gólja előtti cselsorozat sokat megmagyarázott... A Zenit ezzel a győzelemmel elérte, hogy Madridban tétmérkőzést játszhasson, bár az valószínűleg másokat nem hagy majd nyugodtan aludni. (BATE-Zenit 0-2)

Például Bernd Schustert. A tejfekszőke mester a napokban többet őszülhetett, mint Ranieri az elmúlt 15 évben, ugyanis csapata csapnivaló (sic!) teljesítménye semmit sem javult. Del Piero példáaul legszebb napjait idézően bolondította hol Cannavarót, hol Heinzét, hol mindkettőjüket egyszerre. Az első gólnál például Cannavaró vagy annyira betojt, hogy nem tudta hol a kapu, vagy direkt takarta ki Cassilas elől a labdát... A szabadrúgásgólnál pedig cak azon csodálkoztunk, hogy hogy bírta ki röhögés nélkül a jö öreg Sanyi. Cassillas gyakorlatilag beállt a sorfal mögé, miközben a labdába csak egy egyeneset kellett rúgni, hogy akadálytalanul jusson a kapuba. A Juventus úgy egyébként semmit nem csinált, de amit mégis, azt nagyon jól. A mérkőzés csak azt erősíthette meg mindenkiben, hogy a két együtte köszül jelenleg egyik sem tartozik a kontinens közvetlen élmezőnyébe. Sem formája, sem játékoskerete alapján. A Juvénál legalább valami felefelé mutató tendenciát vélünk fölfedezni, hiszen évről-évre erősödnek, de a Real szisztémája úgy ahogy van rossz. Világklasszis Nistelrooyon és Cassillason kívül egyáltalán nincs a csapatban, és az már csak halb a tortán, hogy az elmúlt két esztendő sikerei (amelyek inkább a Barca kudarcai voltak) félrevezették a vezetést. Ez a Real egész egyszerűen nem üti meg az angol és olasz topklubok mércéjét sem játékoskeretet, sem taktikát illetően. A továbbjutás ettől még persze meg lesz, de ha a BL győzelem a cél, akkor idén is lesznek tányércsapkodások a Bernabéuban. (Real Madrid CF-Juventus 0-2)

Bajnokok Ligája 4.forduló - Szegény gazdagok

2008.11.05. 09:17 | ::Janek:: | 6 komment

Címkék: chelsea liverpool bajnokok ligája as roma atletico internazionale

Amerika választ, Európa futballozik - ez volt a tegnapi nap rövid krónikája. Amíg azonban a tengerentúlon a pénz beszélt (vagyis győzött Obama), addig az Öreg kontinensen inkább a kutya (jobban mondva a farkas) ugatott. A Roma nemhogy feléledt, hanem egyenesen főnixmadárként támadt fel poraiból, a Liverpool szánalmas teljesítményét a bírók javították ki, míg az Inter újabb tanújelét adta szánalmas formájának. A Sporting és a Barcelona már tovább is masírozott minden idők legtöketlenebb BL-csoportjából, miközben a Pana Brémában ütötte ki Schaafékat.

A nagy arc bizony a mégoly tágas Olimpicóban is kényelmetlen tud lenni. A Chelsea-nek mostmár tapasztalatai is vannak az előbbi állítás igazságtartalmáról, ugyanis amilyen magabiztosan érkeztek az Örök Városba, olyan könnyedén törölte fel velük a padlót a Serie A 17. helyezettje. Scolari és csapata szemmel láthatóan nem vette komolyan a meccset, amikor meg komolyan akarták venni, a belelendülő farkasok nem engdedték. Percről percre vált magabiztosabbá a hazai gárda, Panucci gólja pedig talán az idei szezon legfontosabb találata volt Spalletti számára. A félidei cserék aztán már hiába jelezték a Chelsea győzelmi szándékait, a Roma önbizalma nemhogy visszatért, de talán még felül is múlta a vendégekét. Vucsinics duplája után aztán Deconál a cérna is elszakadt, így a Roma nem csekély meglepetésre kiütötte a kékeket. (AS Roma - Chelsea FC 3-1)

A csoport másik meccsén a Bordeaux Gourcuff és Wendel pazar góljával a maga javára fordította a Cluj elleni találkozót. A franciák a Roma esetleges vereségével akár a továbbjutás küszöbére is kerülhettek volna, ám most igazán sajnálhatják, hogy nem ragadták meg az alkalmat a Delmas-ban Tottiék két vállra fektetéséhez. A románok nagyot küzdenek, de tőlük már az is csoda, hogy két kanyarral a vége előtt még van esélyük a továbbjutásra. Mint ahogy mindenkinek... (CFR Cluj-FCG Bordeaux 1-2)

A B jelű kavartettben az Inter ciprusi fellépése nem ígérkezett túlságosan egyszerűnek. Mostanában csapnivaló formájukkal hívták fel magukra a figyelmet Mourinho fiai, ráadásul nem csak a védekezésük kritikán aluli, hanem a támadások sikere is szinte egyszemélyben Zlatan Ibrahimovicon múlik. A Famaguszta otthonában az ifjú csillag Balotelli szerzett vezetést, ám a védelem sorozatos bakijai a félidőre 2-2-es állást eredményeztek. A félidő után aztán Burdisso elképesztő bakija már a hazaiak győzelmét ígérte volna, ám a Mourinho által mostanában mellőzött Cruz megmentett egy pontot a kék-feketéknek. A Nerazzuri ebből a haknicsoportból biztosan első helyen jut tovább, ám ha a védelem továbbra is egy szúnyogháló áthatolhatatlanságát idézi, könnyen lehet könnyes a március... (Anorthoszisz-Internazionale 3-3)

Brémában a Panathinaikosz muzsikált, méghozzá filharmonikusi pontossággal. Mantzios, Karagounis és Tziolis góljaival valósággal földbe döngölték Schaaf legénységét. A brémaiak védelme ugyan már az előző szezonokban sem idézte a kínai nagy falat, idén azonban a támadók is hozzájuk hígultak. Rosenberg nem üti meg mércét, Özil még kiegyensúlyozatlan, Diego pedig rapszodikusabb mint egy teleregény. A Bundesligában lehet, hogy érvényesülhet a "többet rúgjunk, mint kapunk" formula, de a Bajnokok Ligájában már egy nem különösebben erős Panathinaikosz is tudja mit tegyen a németek támadói ellen. (Werder Bremen-Panathinaikosz 0-3)

A Barcelona játszi könnyedséggel jutott tovább minden idők leggyengébb BL-csoportjából, jellemző, hogy ehhez még a Baselt sem kellett megverniük hazai pályán. Messi 60. perces beállásáig még gól sem született, a kis argentin azonban úgy döntött dob egy kicsit megcsappanni látszó Aranylabda-esélyein. Barca hozzáállására a legjobb példa a svájciak egyenlítése volt, a különben végig jól játszó Derdiyok jóvoltából. Guardiola munkája már meglátszik a katalánokon, kérdés, hogy ez a csoportbeli bohóckodás mennyire készíti fel a Barcát a tavaszi menetelésre. (Fc Barca-Basel 1-1)

A Sporting története során először szerepelhet majd a legjobb 16 európai csapat között, miután az önmaga árnyakaként tevékenykedő Sahtart sikerült két vállra fektetniük. Az túlzás, hogy a történelem legnagyobb igazságtalansága a portugálok továbbjutása, de az biztos hogy a másik 7 csoportharmadikból legalább négy simán megverné őket bárhol. De nem baj, legalább meg van kiért imádkozzanak a csoportelsők a sorsoláskor... (Sporting-Sahtar 1-0)

Az egyik ilyen csoportharmadik például a Marseille, aki meggyőződésünk, hogy bármelyik másik csoportból simán továbbjutott volna, ebből azonban nem tudott. A harmadik helyért azonban megküzdött, ezúttal egy bucira ázott pályán szemtől-szembe a PSV-vel. Huub Stevens csapata borzasztó gyenge formában van, a csapatérdek szót gyakorlatilag nem ismerik, és a mérkőzések nagy része az Amrabat, Affelay, Dzsudzsák hármas "Ki az önzőbb?" című játékával telik. Ezzel pedig egy Rodát sem lehet megverni... (OM-PSV 3-0)

A Liverpoolba végül nem tért vissza Fernando Torres, így aztán a támadójátékukra a legjellemzőbb a Keane-N'Gog csere volt... Az Atletí azonban remekül játszott, az első félidőben szinte lefocizta a Poolt, akik mintha megzavarodni látszanának a huszáros kezdést követően. A Chelsea legyőzése furcsamód visszavette a lendületet, pedig a vörösök legnagyobb tévedése az lehet, ha elhiszik magukról, hogy az idei az ő évük... A hazaiakat végül Martin Hansson segítette meg, a svéd bíró ugyanis egy olyan fejpárbaj után fújt büntetőt a hazaiak javára, amelyet még a félpályán sem ítélnek szabálytalannak. Gerrard azonban nem sokat törődött ezzel, és elvett két teljesen megérdemelt pontot a Matracosoktól. Ennek ellenére kéz a kézben továbbjutnak majd a csapatok, a Liverpool csak az Atletí utolsó fordulóbeli - szokásos - töketlenkedésének köszönheti majd a csoprtgyőzelmet. (Liverpool-Atletico 1-1)

 

Manchester, Madrid, Milánó - Beckham a világjáró

2008.10.31. 11:16 | ::Janek:: | Szólj hozzá!

David Beckham a világ legjobb jobbszélsője januártól hivatalosan is az AC Milan futballistája lesz, jelentették be a minap. Az angol playboy, aki szinte mindent megnyert már amit csak lehetett a futballban (a világ-és európa-bajnoki címek nem tartoznak ide, mert azt egy angol játékos elég nehezen...) visszatér hát az öreg kontinensre, méghozzá nem is akárhová. A következőkben Beckham klubváltását a Milan szemszögéből elemezzük.

Kár lenne tagadnunk, hogy Becks a világ valaha volt talán legjobb jobbszélsője. A 90-es évek angol futballjának meghatározó alakja, akinek rúgótechnikája vitathatatlanul a legkifinomultabb az egész világon. Az ezredforduló ünnepelt sztárja, akinek neve szinte összeforrt a Cole-York csatárkettőssel, hiszen a '99-es BL-sorozatban talán nem is akadt mérkőzés, hogy el ne kiáltsa magát a riporter: "Beckham ível középre és góóóól!!!" Az angol válogatott és United játéka is rá épült, jobb lába már önmagában magában hordozta a gól lehetőségét bármikor.

2003-ban vette útját Madrid felé, nem minden botránytól mentesen vált el szeretett nevelőklubjától. És itt, ha úgy tetszik a sikersztori véget is ért. A Figo, Zidane, Raul, Ronaldo fémjelezte galaktikusok között már nem az ő jobb lába volt a sztár. A támadások nem rá épültek, és bizony gyakorta kellett részt vennie a védekezésből is. A sikerek elmaradásában persze Becks is ludas volt: az új játékrendszerbe nem igazán tudott beépülni, jóformán csak pontrúgásai voltak veszélyesek.

Most, 4-5 esztendővel később valami hasonlótól tartunk. A Milan bankszámláján bizonyosan lesz nyoma a Spiceboy érkezésének, azonban a csapatban egyelőre nem látni a helyét. Az Ancelotti által kitalált rombuszban még úgy-ahogy meg is lehetne találni a helyét (kérdés mi lesz akkor Pirlóval...), ám a mostanában favorizált karácsonyfa alakzatban szinte kizárt Beckham szereplése. Mármint az eredményes szereplés lehetősége. Vegyünk hát górcső alá néhány potenciális Milan-formulát a tavaszra:

A védelemmel most nem foglalkozunk, jelesül, hogy Dávid király szereplése ebben a szekcióban kizártnak tekinthető. Forduljunk hát a fedezetsor felé. Gattuso helye gyakorlatilag bombabiztosnak mondható, és általában Ambrosini vagy Flamini is besegít Gennaronak. Jelen esetben számoljunk két defenzív középpályással (Gattuso, Ambrosini). Mivel Kaká helye a csatár(ok) mögött szintén betonbiztos, és mivel azok a csatárok általában csak csatár, ezért még két hely marad fenn a középpályán. Ronaldinho és Seedorf vetélkedése a bal oldalon csúcsosodhat ki, a jobb oldlara Pirlo és Becks marad. Nos, mivel a Rossoneri játéka még véletlenül sem az indítok, beadok, befejeli, gól kombó szellemében funkcionál, már eleve kétséges az angol szereplése. Vannak azonban olyan források melyek szerint Pirlo sérülése és formaingadozása miatt volt szükség Becks-re: ő fogja majd a fazont szabni Ancelotti csapatának. Ezzel a meglátással csak két gond van: Beckham stílusából fakadóan képtelen irányítani, Ancelotti pedig képtelen kihagyni a csapatból egy egészséges Pirlót.

Összességében tehát a Milan és David Beckham összefonódását óriási hiba volna szakmai okokkal magyarázni. A jelenlegi Rossonerinek az égvilágon semmi szüksége nincs egy klasszikus vonalszélsőre, annál is inkább mert nem is használ ilyet. Annál inkább szüksége van azonban egy jó adag pénzre, ami a Bajnokok Ligája szereplés nélkül bizony hiányzik... S, hogy az angol playboy mit nyer az ügyön? Még néhány válogatottságot, meg esetleg a kispadot Dél-Afrikában 2010-ben...

süti beállítások módosítása